, fn. tt. Alexandrin-t, tb. ~ok vagy ~ěk. Rímes versezet neme, mely némelyek szerint a XIII. században Párisban megjelent, Nagy Sándor (Alexander) életéből vett költeménytől, mások szerint ugyanazon költemény szerzőjétől Alexander nevü szerzetestől kapta nevét. Áll hat (kéttagu) lábból, középnyuggal a harmadik láb után. Nálunk az alexandrinok hajdan igen divatoztak. Példa:
"De télen amikor minden panaszkodik,
Akkor az én szívem inkább gyönyörködik.
(Zrinyi.)