, (al-föld) ösz. fn. Helyragokkal: Alföld-ön, ~re, ~ről. Többesszámban nem divatozik. Általán, lapályos, sík, alantabb fekvő vidék, tartomány, pl. Németalföld, (Niederland). Különösen Magyarországon azon nagy síkság, mely a hegyeket hátrahagyott Tisza jobb és bal partjain le a slavoniai hegységig terjed. Az Alföldön halász legény vagyok én. Népd. Lám megmondtam Angyal Bandi, ne menj az Alföldre. Népd.
Az Alföldnek sík mezején,
Ott terem a magyar legény.
Népdal.
Lenn az Alföld tengersík vidékin,
Ott vagyok honn, ott az én világom.
Petőfy.