, (al-é-l-ás) fn. tt. alélás-t, tb. ~ok. Az emberi test és lélek kór állapota, midőn a test egy időre erejét, a lélek öntudatát kisebb mértékben elveszti, s az ember alvó vagy halott gyanánt öszverogy. Gyakori alélásban szenvedni. Az alélásból föleszmélni, magához térni.