, (alá-vet) ösz. áth. 1) Alattvalóvá tesz, bizonyos hatalom alá helyez, rendez valakit. Szapolyai János magát és országát alávetette Szulimánnak. 2) Cselekedeteit más akarata, rendelete, parancsa szerint intézi. Alávetni magát Istennek, törvénynek, elüljáróinak. 3) A földmívelésben am. barázda alá vet, azaz előbb vet, azután szánt, pl. az igen porhanyó, homokos földben.