vagy ALATTSÁG, (al-att-ság) fn. tt. alattság-ot. 1) Alattas állapot, helyzet. E jelentěse a szóelemzéssel egyezik, de nincs szokásban. 2) Vastag hosszú kötél, melylyel a hajókat vontatják. Nevět onnan kapta, hogy nagyobb részt víz alá merülve, vagyis víz alatt jár. A maga nemében különös képzésű szó, de mégsem páratlan, mert hasonló hozzá a kilség vagy öszvehúzva kíség, azaz a malom külső kereke, melyet a víz hajt, különböztetésül a malomház belsejében levő száraz keréktől. Egyébiránt hangra nézve hasonló hozzá a szláv vlatsák, melynek törzse vletsim, vlatsám = vontatom, húzomvonom, hurczolom.