, (al-é-l), önh. m. alél-t, htn. ~ni. Aluvékony gyöngeségből, mintegy lélek s élet nélkül magán kivül lesz, mintha meghalt vagy elaludt volna, miért néhutt: elhal. Nagyobb mértékben: ájul. Ez állapot s tünemény többféle okból származhatik.
Valószinű, hogy gyöke az elavult al-ik, melyből lett al-ut és al-sz-ik, az al-ik részesülője al-ó, módosítva al-é, melyből l képzővel lett alél = alóvá, alévá lesz.