, (al-á-az), áth. m. aláz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z, htn. ~ni. Átv. ért. 1) Mások személyét, tetteit olcsárolja, becsmérli, kisebbíti, s ez által mintegy alávalóvá teszi, alacsonyítja, tájszokás szerint = gyaláz, mely nem egyéb, mint az aláz ige gy előtettel toldott módosítása, l. GYAL, GYALÁZ. Ellentéte: magasztal, dicsér, dicsőit. 2) Meg igekötővel am. kevélyet, fölfuvalkodót, ellenszegülőt megszégyenít, igénylett, követelt magasságáról mintegy alászállít. Aki magát fölmagasztalja, megaláztatik. Visszaható névmással viszonyúlva am. önkényt, szerénységből érdeminél kevesebbet igényel, erkölcsileg leereszkedik. A szerény ember nem dicsekszik, sőt megalázza magát.