, (al-ap-os), mn. tt. alapos-t vagy ~at, tb. ~ak. Általán, aminek sajátnemű alapja van, ami bizonyos alapra van állítva, szerkesztve. Különösen szellemi ért. ami okokon, tanuságokon, bizonyítványokon fenekszik; ami nem fölszines, nem futtában, könnyeden, öszvekapkodott, nem hiú képzelet, hanem mély tanulmány szüleménye. Alapos tudomány, ismeret. Alapos értekezěs, vitatkozás. Alapos gyanu, félelem, ovakodás.