, (alatt-való) ösz. fn. 1) Aki más hatalmától függ, az alá van vetve, rendelve, s ellentéti viszonyban vannak vele: felsőség, felebbvaló, elüljáró. Az alattvalók engedelmességgel tartoznak felsőségeik, elüljáróik iránt. 2) Különösen a régi urbéri rendszerben am. jobbágy, földesuri hatalom alatt levő személy. Zsarolni az alattvalókat. Könnyíteni az alattvalók sorsán. 3) Fejedelmi hatalom alatt levő. A fejedelem és alattvalói közti viszonyok.