, (alany-eset) ösz. fn. A latin nominativus casus kifejezésére használt nyelvtani műszó, s jelent általán nevet, mely névviszonyító nélküli állapotban van, vagyis egyedűl az alapfogalmat viszonyítás nélkül fejezi ki, s megfelel e kérdésre ki? vagy mi? és ha melléknév, e kérdésre, milyen? Van egyes vagy többesszámu alanyeset, pl. a gyermek aluszik, ki aluszik? fel. a gyermek; a gyermekek játszanak, kik játszanak? fel. a gyermekek. Nyelvünkben ez ily tiszta alanyeseten kivül van még egy másnemű, t. i. birtokragos, mely szintén fölveszi a névviszonyító ragokat, pl. atyám, atyám-nak, atyám-hoz, atyám-nál stb. s kettős birtokragu: atyámé, atyádé, atyjaé, atyánké, atyátoké, atyjoké, atyáink, atyáitok stb. sőt hármas birtokragu is, pl. atyám-é-i, atyád-é-i stb.