(al-am-unta) mn. tt. alamuntát, tb. alamunták. Aluszékony, álmos, vagy magát alvó gyanánt tettető alattomos. Máskép: alamuszta, alamuszi, alamúz. Mint afféle gúnyos nevek sajátságos végzetüek. Eredeti jelentésök álmosságra vonatkozik, s innen átv. ért. jelentenek oly embert, (vagy más állatot is) aki sunnyogva, alázatosan meghunnyászkodik, hogy mást meglepjen, vagy megcsaljon, mint a leselkedő macska, melyről e közmondás: alamuszta macska előbb megfogja az egeret. Átv. ért. mondják rest, tunya emberről, aki mintegy álmosan, aluszékonyan mozog, dolgozik.