, (al-ak-od-ik), k. m. alakod-tam, ~tál, ~ott. Mintegy ön belső működésénél fogva bizonyos alakot, formát kap, bizonyos alakúvá szerkeződik. Az ásványvizek jegeczczé alakodnak. A kiható alakít párhuzamos társa, és az önható alakúl belső szenvedő mása, t. i. azon különbséggel, hogy ez szabatosan kifejezve = bizonyos alakúvá mintegy önmagától lesz (fit), amaz pedig némi kényszerűséggel.