, (al-am-ár) mn. tt. alamár-t, tb. ~ok. Göcsejben am. álomszuszék, álomtáska, aki sokat alszik, aluszékony, egyszersmind rest, lusta. Gyógytani ért. álomkórban, álmosságban szenvedő. Helyesen alkalmazható szó az úgy nevezett hétalvókra is.
Az alszik, álom szókkal egy gyökről származott, mintegy = álomár vagy aluvár.