, (alá-hajol) ösz. önh. Csak élő állatról mondható, midőn t. i. önszántából, önerejéből, hajlamából testét lefelé görbeszti. Aláhajol, aki bókot csinál. Aláhajol, hogy fölvegyen valamit a földről. Aláhajol az igába fogott ökör. A tehén fekvő borjához aláhajol. Átv. ért. felsőbb hatalomnak enged, aláveti magát.