, (al-ap-talan) mn. tt. alaptalan-t, tb. ~ok. Minek alapja nincs, akár anyagi, akár szellemi vagy erkölcsi értelemben véve; különösen ami meggyőző, érvényes okok nélkül szükölködik. Alaptalan koholmány, gyanú, vélemény, állítás. Alaptalan vád, korholás, kárhoztatás, itélet, okoskodás. Igehatározóilag am. alaptalanúl. Alaptalan gyanusítani valakit.