vagy ALACSONY, (al-acs-on) mn. tt. alacson-t vagy alacsony-at, tb. ~ak. 1) Mint a nagy, magas, sudaras ellentéte am. a maga nemében kisebb emelkedésü. Alacson épület, torony, fal. Alacson fák, bokrok. Alacson termetü ember. Néha az alacson kunyhóból is nagy ember támad. Km. Alacson tetejü kalap. Alacson szék, asztal. Alacson folyópart, fekvés, helyzet. 2) Átv. ért. a maga nemében csekélyebb állapotu, polgári állásu. Alacson eredet, származat. Alacson szolgálat, hivatal, tisztség, rang. 3) Erkölcsi átv. ért. alávaló gonosz, becstelen, erkölcstelen, elvetemedett, galád, pulya. Alacson tett, magaviselet. Alacson lelkü, szivű ember. Alacson módon bánni valakivel.
E szó gyöke al, s képzője a kicsinyítő acs, melyből u vagy ó tulajdonságot jelelő képzővel lett alacsú vagy alacsó, s végre ebből n toldalékkal fejlett ki: alacson, mint kicsi kicsin, piczi piczin. Hasonló kisarjadzásuak: torzon, zordon, eleven, mereven, külön, s némely mások. Törökül: alcsak.