, (al-acs-ony-ság), fn. tt. alacsonyság-ot. Általán, mint a nagyság, magasság ellentéte, tulajdonság vagy állapot, melynélfogva valamit alacsonynak mondunk. V. ö. ALACSONY. Különösen átv. ért. erkölcsi pulyaság, galádság, elvetemedettség, magasabb erkölcsi érzelem hiánya.