, fn. tt. alabárd-ot. Régies alakú, dárdanemű szúró és vágó fegyver, széles kétélü tőrrel vagy szekerczefejjel. Hazánkban több helyen az éjjeli őrök használják.
Jóllehet bárd alakjánál fogva a magyarból lehetne némileg értelmezni; de valószinűbb, hogy idegen származásu, mert svédül: Hallbard, németűl: Hellebarde, a régi felső német nyelvben: Helmparten, angolul: halberd.