, (alá-való) ösz. mn. Általán, ami arra van rendelve, arra alkalmas, hogy valami alá tétessék. Átv. ért. a maga nemében hitvány, rosz. Alávaló gabona, kelme. Néha nagyobb nyomatékkal, erkölcsi ért. gonosz, elvetemedett, galád, becstelen. Alávaló ember, gonosztevő. Alávaló bánásmód.