, (alá-hajlik) ösz. k. Általán mondható minden hajlékony testről, midőn önkénytelenül akármily erőszaknál fogva egyenes szokott állásából lefelé görbed. Aláhajlik a szunnyadó, a vén ember feje. Aláhajlik a gyümölcscsel terhelt faág. Szélesb ért. lefelé csügged, függed. V. ö. ALÁHAJOL.