, elvont gyök, mely az alszik, régiesen alik alut, aldogál, aluddogál, alangyár, alamuszi, alél származékokban él; előlehhel rokona hal (ige); megnyujtva ál, álom, álmodik és az alvásra vonatkozó s még az eredeti lehelettel bíró: hál.
Gyönge lehű torokhanggal ejtve (hal) csakugyan azon természeti hangot utánozza, melyet a csendesen alvó lehel ki, valamint más részről a szunnyad, szendereg szók a szuszogó orrhangot utánozzák.