, (ak-ad-ék-os) mn. tt. akadékos-t vagy ~at, tb. ~ak. 1) Akadékot okozó, képező, hátráltató, késleltető, p. Akadékos út, melyen nehéz járni. Akadékos ember. 2) Szövevényes, bonyolodott, nehéz föloldásu. Akadékos kérdés, ügy. 3) Aki mindenen fönnakad, vagy nem képes eligazodni, aki a kákán is csomót keres.