, fn. tt. akó-t. Híg testek, áruk mennyiségét meghatárzó mértéknem, valamint azon üreges edény, mely e mennyiséget magába foglalja. Nagysága országok szerint különféle. A magyar akó 64 itczéből, azaz 32 pintből áll. Akóval mérni, akójával adni venni a bort, pálinkát, sört. Előfordul már egy 1240-diki oklevélben "cum magno cubulo, qui vulgo Ako vocatur. Jerney Magyar nyelvkincsek. Vágmellékén akóval mérik a szilvát is. Megvan a török nyelvben is akov alakban.
Eredetére nézve úgy látszik, rokon az akna szóval, mennyiben mindegyik lényegét üreg teszi. Ennélfogva hasonló hozzá a szláv okowa (akó) és okno (akna, ablak), valamint a német aichen v. eichen is. V. ö. AKNA.