, (ak-og-at-ód-z-ik), k. v. belsz. m. akgatódz-tam, ~tál, ~ott. Mondjuk emberről, ki minden áron, módon alkalmat keres, hogy másba kapjon, kössön, s vele ütközésbe jöjjön, p. midőn mások tetteit ezek füle hallatára hivatlanul fitymálja, szavaikat rostálja; azokat holmi sértő czélzásokkal haragra ingerli, kötelődik, ingerkedik, kapczáskodik, akáczióskodik.