, (ak-asz-t); áth. m. akaszt-ott, par. akaszsz, htn. ~ni vagy ~ani. Valamit vagy kit, bizonyos magasságban levő szegre, horogra, rúdra s hasonlónemű tartalékra függeszt, fölköt, fölkapcsol, hogy függőleges helyzetben maradjon. Szegre akasztani a ruhát, puskát. Fára akasztani a kukoricza-csomókat. Embert akasztani, törvényes úton akasztófán kivégezni. Hajdan a malombeli tolvaj hajánál fogva gerendára akasztották. Ki nem akar élni, akaszsza föl magát. Km. Akaszszanak föl neved napján. Km. Akasztani való czégéres zsivány. Felakasztották. Átv. ért. valamit öszveüttet, ütközésbe hoz valamivel, minélfogva ideiglen megáll. Kereket, tengelyt akasztani. Képesen szólva: a bút, gondot szegre vagy falra akasztani = száműzni a szívből, fejből. Párhuzamos önható társa akad. V. ö. AK elv. gyök.