, (ak-na) fn. tt. akná-t, tb. akná-k. 1) Általán minden földalatti üreg, melyből ásványok hozatnak elő, különösen, sóbánya, miért legdivatosb a sóakna szó. Akana előfordul már egy 1222-dik oklevélben "Salis fodinas, quae Akana vocantur. Jerney Magyar nyelvkincsek. Van Vizakna hely is Erdélyben. 2) Hordó szája, közönségesen: akona. 3) Dugasz, melylyel a hordók s más edények száját betömik. 4) A hadi tudományban földalatt nyitott, ásott üreg (Mine) valamely helynek lőpor általi fölvettetésére. V. ö. AK gyök.
Rokon vele az ablakot, ablaknyilást jelentő szláv okno, melyhez ismét az oko (szěm) hasonló.