, (az-kora) mn. tt. akkorá-t, tb. akkorák. 1) Oly nagyságu, mint .... Akkora fia van már, mint maga. Csak akkorát adj, mint a kis ujjam. Akkorával be nem érem. Akkorát kiáltott, hogy majd megsiketűltem bele. Mekkora akkora. Viszonytársa a közelre mutató, közel valamihez értő, hasonlító ekkora, ily nagy. 2) Oly nagy koru, oly régi, oly messze. Akkora időre nem is emlékszem.
Ezen szóban a kor első jelentése, úgy látszik, eredetileg térre, a második időre vonatkozik. Vagyis amaz jelenti azon kört, térkört (érzéki kört), melyet bizonyos test elfoglal és csak utóbbi értelmében a szellemibb természetű időkört; minthogy valószinű, hogy a kor nem egyéb, mint a kör fenhangú változata, azonban szinte nem alaptalan azon nézet, hogy a nyelvszellem épen a hangzóváltozattal akará a két fogalmat megkülönböztetni, mint ezekben is: cseléd, család, kő, kova, lék, lik és lyuk, szög, szug vagy zug, tető tat (hajó tatja hátulja fő része), tér tár stb. Egyébiránt a térnagyságra vonatkozó kor-ról azt is vélhetnők, hogy a nagyot, magasat jelentő gór módositott alakja, miszerint akkora ember annyi volna mint: az vagy oly górú, azgora, aggora ember.