, különös forma a maga nemében, e helyett AKARVA. Nagyobb nyomatékul kész tétetik elébe: Készakartva eltépte öltönyét. Nem lehetetlen, mert a nyelv természetével nem ellenkezik, hogy hajdan a va képző nem csak a jelen, hanem a mult, s talán a jövő időkhöz is járult: akar-va t. i. jelenben, akart-va, multban, akarand-va¸ jövőben. Az idők szabatosb meghatározására szokásba lehetne hozni.