, (ak-ad-ék) fn. tt. akadék-ot. Általán minden, ami akadásra ad okot, ami valamilyen gátot vet, hátráltat, visszatart, késlet. Tűzoltásnál a bámuló nézők sokasága, vagy az utczák szűk volta nagy akadék. A siető embernek akadékul vannak az előtte lassan ballagók. Akadék-kő-, gerenda az útban. Adoma szerint a czigány a kadétot katona-akadéknak nevezte. Átv. ért. el nem igazodható kétkedés (scrupulus).