, (ak-ad) önh. m. akad-tam, ~tál, ~t vagy ~ott, htn. ~ni. 1) Beható ragu viszonynévvel, valamibe ütközik, vagy belehat, belefúrja magát. Kőbe akadt a szekér. Fogába akadt a csont, a szálka. Tüske akadt a lábába. 2) Benmaradó ragu viszonynévvel, bizonyos akadály, gát miatt megütközési állapotban marad. Ott akadt a sárban, kátyolban, gödörben. Benn akadt a szorosban. 3) Marasztaló névraggal, találkozás, ütközés következtében függve marad. Fán akadt a ruhája, kalapja. 4) Felható névraggal, valamire talál, mintegy rámegy. Pénzre, kincsre akadt. Nem akadhatok elveszett lovamra. Csak társainkra akadhatnánk. Egy becsületes emberre sem akadhattam. 5) Találkozik, előadja magát. Mindenre akad ember. Akad még oly alkalom, hogy... 6) Valahová jut, vetődik. Irígyeim kezébe, latrok hatalmába akadtam. Véletlenül zsiványfészekbe akadtam. 7) Öszve igekötővel, szembe jő valakivel. Barátjával, ellenségével öszveakadt. 8) Átv. ért. beleköt valakibe, kapczáskodik. A garázda ember alkalmat keres, hogy valakibe akadhasson. Ide tartoznak e részint átvitt, részint közmondási használatai: Tervében, szándékában fönnakadni. Beszédben megakadni. Bárcsak valami szerencsém akadna. Nyelvének kereke megakadt. Akadjon a szárazfán = akasszák föl. Minden fejszének akad nyele. Km. Elemzését illetőleg l. AK elv. gyök.