, (aj-t-ó) fn. tt. ajtó-t. Személyr. ajtóm, ajtód, ajtója, vagy ajtaja. Tulajdonkép nyitó, ami rést nyit, ajt azaz nyilást csinál. Közérteményben az épületek, lakhelyek oldalain bejárásul csinált, vagyis hagyott résre alkalmazott táblanemű készület, mely a falhoz ragasztva forgékony sarkánál fogva kinyitható és betehető. Azon nyilás neve, melyen kocsik és szekerek járnak ki és be: kapu. Nagy ajtó, kis ajtó, szoba-, konyha-, kamra-, pincze-, ólajtó. Utcza-, kert-, padlás-ajtó. Ajtót nyitni, tárni, csukni, zárni, betenni. Ajtóban állani. Kitaszítani valakit az ajtón. Kopogtatni, betörni az ajtót. Nyilt az ajtó, akár föl, akár alá. Km. = mehetsz Isten hírével. Hivatlan vendégnek ajtó mögött helye. Km. Falon az ajtó, tréfás felelet a kopogtatónak, szabad helyett. Ha egyik ajtón kiverik, a másikon bemegy. Km. Meghúzni magát az ajtó mögött. Ajtót mutatni valakinek = inteni neki, hogy takarodjék. Ajtó közé szorulni. Hátulsó ajtón menni be = alattomos uton, lopva. Ajtóra ragasztani, irni, jegyezni valamit. Berohanni a házba ajtóstúl = hű bele Balázs módjára. Ajtóig kísérni a vendéget. A templomoknak ajtajok, a mennyországnak és pokolnak kapuja van. Ajtónak nevezzük némely öblös bútorok nyitó-záró tábláit is: szekrény-, láda-, ketreczajtó.
Elemzésére nézve l. AJ, AJT. Mennyiben az ajtó nyilást, s mintegy torkolatot jelent, oly fogalmi viszonyban áll az aj-val, mint a latin ostium az os-val.