, (aj-az-ó) fn. tt. ajazó-t. 1) Keresztzabola a kemény száju ló számára. 2) Azon gerenda, melyet a kerítés öszvetartására fölülről a czölöpök csapjába eresztenek.
Rokon vele a szláv auzda, uzda, mennyiben a latin os és szláv uszto a magyar aj-hoz hasonlók. V. ö. AJTÓ.