, (aj-ánd-ék v. aj-án-dék) fn. tt. ajándék-ot. Adomány pénzben vagy akármiben, melylyel valakinek bizonyos okból, hajlamból, szivességből, figyelemből és alkalommal kedveskedünk. Névnapi, születésnapi, karácsonyi, újévi, husvéti ajándék. Drága, szép, sokféle ajándékot adni, kapni. Rosz biró, ki ajándékra néz. Km. Ajándékkal mindent meg lehet hajtani. Km. A szegény ajándéka drágába kerül, mert többet és gyakran kell viszonozni. A hit Isten ajándéka. Természet ajándéka. Ajándék-csikónak nem kell fogát nézni. Km.
Több nyelvben az adás-t és ajándék-ot jelentő szók egy gyökről származtak, mint a hellen δωρον és διδωμι, a lat. dono, donum és do, a német Gabe és geben, szanszkrit: dá, (do) dánan (donum, Geschenk). Innen valószinű, hogy az ajándék gyöke is aj egy eredetü az ad igével, mintegy adandék, képzésre olyan levén, mint: veszendék, növendék, lependék, halándék; s a d is gy (= dj)-re, ez ismét j-re lágyúlt, valamint ellenkezőleg a j gy-vé szokott változni, p. gyön = jön, gyógy = jógy, gyász = jajász.