, távolra mutató szócska, mely bizonyos távolságra vonatkozó szóknak mintegy nyomatékot ad, p. ott van a! oda menj a! olyan a! úgy a! ellentéte a közelremutató e: itt van e! ide jőj e! ilyen e! így e! Előtéve m toldalékot vesz föl, s az illető mutatóval egyesűl: amott (= am-ott), amoda, amolyan, amúgy, amonnan, valamint a közelre mutató e is: emitt, emide, emilyen, emígy, eminnen. A hol előtt csupaszon marad: a hol a! és így: e hol e! Utótéttel n toldatot kap: ott-an, oly-an, úgy-an, onn-an; elülhátul toldva: amottan, amonnan, amolyan, amúgyan; ellentétek: emitten, eminnen, emilyen, emigyen. Ezen zárt a rokon azon o-hoz, mely az ott, oda, onnan, oly, úgy (ógy) távolítókban rejlik, s ellentéte e azon i-hez, mely az itt, ide, innen, ily, így, ihol mutatók alaphangját teszi, honnan a régi nyelvben: ett, ede, ennen, ely, ehol.