, e helyett ajáll vagy ajánl. Ha az ajál alakot veszszük eredetinek, akkor a közelebbi törzs aja, ez ismét jó (törökül eji) szóval azonos volna, a honnan ajál mintegy jó-al (roszal, helyesel példájára), am. jónak vall, csaknem az ami a hasonló eredetü javal, s tökéletesen megfelel a divatos jelentésnek is (V. ö. AJÁNL). Azt sem tagadhatni, hogy ez alakban is feltaláltatik, mind a régi nyelvemlékekben: ajálván, ajálás, mind a mai közbeszédben. Azonban ajándok származék azt mutatja, hogy aján törzsnek kell, vagy ennek is kell léteznie (hacsak azt nem veszszük, hogy ajándok am. ajáldok), és csakugyan tiszta igetörzsként is fordul elő az aján alak mint: magokat ajánván (Nádor-Codex), országát neki hagyván és neki ajánván (Katalin legendája a debreczeni legendáskönyvben). Azonban itt is azt véljük, hogy az l a kimondásban a nehézkes kiejtés miatt tűnt el, mint ez ma is megtörténik. De mindenesetre arról teszen bizonyságot, hogy a nyelvérzés régente is ott sejdíté az n hangot, épen úgy mint ma, s ez a fő dolog. Egyébiránt l. AJÁNL.