, (ah-ít), áth. m. ahít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Valamit mély vágyból, erősen kiván, ohajt. Ahítom őt látni. Különösen kegyeletes érzelemből Istentől kér valamit; imádkozva sohajt.
"Térdepelve éjt napot hosszában
A remete ott ahítva tölt.
Vörösmarty.
Mint ilyen önható, több kedély- és természethangok hasonlatára, milyenek: sikít, rikít, sivít, nyerít, vonít stb. Megnyujtva: áhít. Régiesen; ajéjt sőt aít is. "Mert úr ajéjtja (desiderat) ő szolgálatját. Müncheni codex. "És kevánsága aithat. "És meglelé, mit aita. Katalin verses legendája. "Testi gyönyörüségnek kevánságát ne aitsad. Régi magyar passio, Toldytól.