, (agy-ar) fn. tt. agyar-t vagy ~at, tb. ~ak. Némely állatok, nevezetesen a disznónemüek éles fogai, melyek két oldalt az ajkak közől kinyúlnak. A vadkan agyarával üt az ellenséghez. Agyarát feni, köszörüli, vicsorgatja. Kiütni, csorbára törni a disznó agyarát. Átv. ért. mondjuk emberi fogakról is, melyek igen hosszak, s kifelé nyúlnak. Minthogy az agyar hegyes, és fölfelé áll; valószinünek véljük, hogy eredetileg am. a magashangú hegyer. Tájejtéssel: acsar.