, (agy-ar-kod-ik); k. m. agyarkod-tam, ~tál, ~ott. 1) Agyarkodik a vad kan, midőn dühében alsó agyarait a felsökhöz feni és csattogtatja. 2) Átv. ért. dühös vadkan módjára mintegy fogait vicsorgatva irígykedik, dühösködik valakire. Miért agyarkodtak a népek? 1. Zsolt. A káromkodó nem csak az emberekre, de még az Istenre is agyarkodik. Tájejtéssel: acsarkodik.