, (ag-ár) fn. tt. agarat, tb. agarak. Vadászebek faja, melynek sovány, nyúlánk teste, s hosszu lábai vannak, s különösen gyorsaságánál fogva nyúlfogásra igen alkalmas. Sovány, mint agár. Km. Szegény nemesember, kinek agara nincs. Km. Ásítnak az agarak, jó vadászat lesz. Km. Jól hajtanak az agarak = jó reménység van. Hátrább az agarakkal = ne oly fennen, oly nagy széllel, kevéssé hagyj alább, mérsékeld magad. Nyúl után bottal veri az agarat. Km. = kelletlen munkára szorít. Nagy böcsülete, mint a téli agárnak. Km. Nem örülnek a nyulak, mikor az agarak fiadzanak. Km. Nyújtózik mint agár a pozdorján. Km. Kan agár a vendég, komondor a gazda. = a gazda parancsol otthon. Az agarak szokottabb nevei: Fecske, Cziczke, Lepke, Pillants, Szegfü, Szellő, Szárcsa.
Részint tulajdonsági, részint hangrokonsági tekintetből hasonlíthatók: a latin acer (gyors), a magyar ugor, szláv ogár, ogáru, eher, török zaghyr, hell. αγρα, mely vadászatot jelent, szanszkrit csar, (előhalad, latinúl: curro); a honnan azt véljük, hogy ezen szóban az ag gyök mint általán a g hang görbűlést, meg- vagy előrehajlást jelent, mint például a sebesen futó kutyánál, lónál, stb. tapasztaljuk.