, (aba-finál) áth. múlt Abafinál-t. Székely tájszólással, a gyermeket vesszővel, vagy más embert is bizonyos ütleggel derekasan elver. Eredete homályos, és öszvetett szónak látszik, talán az űzést, üldözést jelentő abaj és fenyít (fenyél) elemekből módosítva, miszerint ennyit tenne: üldözve fenyít. Vagy talán valamely verekedő, kegyetlenkedő Abafi, Apafitól vette eredetét?