, (agg-asz-t) áth. m. aggaszt-ott, par. aggaszsz, htn. ~ani vagy ~ni. Vénít, aggkoruvá tesz, különösen búsulás, töprenkedő gondolkodás által fogyaszt, epeszt, emészt, s ez által a vénülést elősegíti. Aggasztja őt a sok gond, gyermekei nevelése, jövendője. Ez engem igen aggaszt.
Képzőjére nézve l. ~ ASZT, képző.