, (agg-as-ty-án) fn. tt. aggastyán-t, tb. ~ok. Törődött, elvénült, elzüllött vén ember, kit a nagy kor és nyavalyák megviseltek. Tisztességes ősz aggastyán.
Elemeire oldva: agg-asz-t-án = agasztott. A t meglágyúlt benne, mint a toportyán, parittya, pattantyú, csörgetyű, s több ilyenekben.