, elvont gyök, mely fönvan az agg és agos szókban. Véleményünk szerint eredeti jelentése vagy a meghajlást, görbülést jelentő g hangban keresendő, vagy rokonnak tekintendő a vénet jelentő av, avas szókkal, mennyiben t. i. ezen származékokban a vén kor bizonyos tulajdonságait, nevezetesen az elfogyást, soványodást leljük föl. Az agár az ebfajok között legszikárabb, mintegy legavatagabb; a ki agg, az avataggá lesz; másik elemzéssel l. AGÁR szó alatt; agos, ebagos = szőrös, mintegy idő előtt elaggott formáju, csenevész gyermek. Molnár A.-nál az agg (vetus) majd egy majd két g-vel fordúl elő, így más régi iratokban is, pl. Révay-, Góry-codexekben. V. ö. AGÁR, továbbá AGG, 1) és AGG, 2).