, (abr-oncs-os) mn. tt. abroncsos-t vagy ~at, tb. ~ak. 1) Abroncscsal kerített, befoglalt, erősített. Abroncsos hordó, csöbör, dézsa. Vas, réz abroncsos kanna. 2) Mondják szoknyaféle ruhákról, melyekbe sajátnemű abroncsot eresztenek, hogy kerekdeden álljanak. Abroncsos szoknya, krinolin.