, (ad-t-a) mn. tt. adtá-t, tb. ~ák. 1) Élünk vele szelidebb érzések vagy kedveskedések kifejezésére, sajnálkozásra. Isten-adta szegénye. Adj valamit az Isten adtának. Kincsemadta, lelkemadta, gyöngyömadta, eszemadta kis leánya. 2) Használják a boszonkodók, haraguvók, szitkozódók, káromkodók, majd szelidebb, majd keményebb módon. Ilyen- amolyanadta, tüzesadta, mennykőadta, milliomadta, veszettadta, ördögadta, ebadta, kutyaadta, feneadta, stb. Ördögadtával szidni valakit. Csak úgy szórja az ebadtákat. Még keményebb nemű lesz a teremtette hozzátételével. Magában mint főnév jelent káromkodást:
"Eszem azt az imádságos kis szádat,
Három hétig nem hallod egy adtámat.
(Népdal, Tompa Mihálytól).