, (ad-o-mány), fn. tt. adomány-t, tb. ~ok. 1) Minden, amit másnak jutalomul, ajándékul, saját birtokul juttatunk, vagy mint olyat valakitől kapunk. Természeti adomány, p. az elme, ész, test sajátságai. A hit Isten adománya. Kegyes adományokból épített szentegyház. Csekély, szerény adománynyal én is hozzájárulok. Igéret adományt vár. Km. Szanszkritűl: danán, latinul: donum. 2) Magyar jogi értelemben jelent nemesjószág ajándékozását a törvényben kikötött föltételek mellett (Donatio). Királyi adomány, melyet a király osztott ki (Donatio regia). Nádori adomány, mely az ország nádorától, főpapi adomány mely a főpapoktól eredt. Tiszta vagy ingyen adomány, és vegyes adomány; amaz egyedűl hív szolgálatért, országos érdemekért, emez szolgálatért és pénzért. Eredeti adomány, mely legelőször adatott. Új vagy újitott adomány, újabb adománylevéllel megerősített. Élők közti, halál esetére igért adomány. Menyekzői adomány = nászajándék.