, névmás, melynek mássalhangzója rendesen az illető ragéhoz alkalmazkodik, pl. abba, arra, ahhoz, annál, attól, arról, akkor, annyi, e helyett: azba, azra, azhoz, aznál, aztól, azról, azkor, aznyi. Azig helyett mondjuk és irjuk: addig, s tájdivatosan létezik: addzig. Tárgyesete: azt, fölösleg toldalékkal: aztat, még fölöslegesebb czafranggal: aztatat vagy aztotat. Jelentését illetőleg, kettő vagy több közől arra mutat, mely távolabbra esik, s ellenkezője a közelre mutató ez, pl. Ez itt a kertem, az ott a szőlőm. Nem arról szólok, hanem erről. Néha általánosságban mutat valamire. Abban mindnyájan egyetértünk. Abból semmi sem lesz. Én is azon gondolkodom, abban töröm a fejemet. V. ö. A, (1), mutató, és AMAZ.
Rokonok a latin is, a hellen ιος, ιδος, goth is, német es, das, héber zeh, zu, zóth, arab zá, zí, tá, szanszkrit szasz, szá, tat, finn se, tuo, stb.