, (av-at-atlan) mn. tt. avatatlan-t, tb. ~ok. Általán, ami vagy aki avatva, beavatva nincs, vagyis a maga nemében még új, újoncz, régies szint nélkülöző, más régiekhez a maga nemében nem hasonlítható. Avatatlan posztó, mely még újdonúj alakjában van meg, amint a gyárból kikerült. Avatatlan új hivatalnok, akit még a hivatal titkaiba be nem vezettek, aki a régiebb hivatalnokéhoz hasonló ügy ismerettel nem bír, stb. Határozókép am. avatatlanul. V. ö. AVAT.