, (atya-fi) ösz. fn. tt. atyafi-t, tb. ~ak. Szoros értelemben annyit tesz, mint velem egy atyától nemzett fiú, vagyis fitestvér, személyragozva: atyámfia, atyádfia, atyjafia stb. "Toldy Györgynek.... atyjafia (azaz testvére) volna. Ilosvai Péter költeményében a XVI. századból; de ezen értelme már végképen kiavult, s tágasabban véve oly rokon, ki velünk egy nemzetségből származott, vérrokon. Közelről, távolról atyafiak. Osztályos atyafiak. Legtágasabb értelemben a sógorok, komák is ide értetnek. A lakodalomra mindnyájan hivatalosak az atyafiak. Erre vonatkozik a közmondás is: Sógorság, komaság, nem nagy atyafiság. Atyafinak nevezi a magyar a különféle keresztény felekezetbelieket is, reformatus, evangelikus, kathólikus atyánkfiai. Népies nyelven barátságos megszólításúl használtatik. Hová hová, atyafi? Hej nem úgy, atyafi! Különösen a hazában lakó idegen fajuak közől a köz magyar így czímezi a tótot, valamint a németet sógornak, a románt bátyónak, a czigányt komának, a zsidót szomszédnak szokta nevezni.