, (asz-ik); k. m. asz-tam, ~tál, ~ott, par. aszszál. Nedveit melegség által elvesztvén, szárad, zsugorodik, öszvemegy. Aszik a fű, falevél, szőlőszem. Aszik az állati test, midőn soványodik. Aszik a fűtött kemenczébe tett gyümölcs. Igekötővel: elaszik, megassik, öszveaszik. Rokonok a latin: asso, görög: αζω, szanszkrit: asz, sinai szie, stb.